A cím megint csak kissé hatásvadász (a fotóval egyetemben ;-)) , de tény, ma ismét markolássza a görcs a gyomromat. Történt ugyanis, hogy ma reggel a kollégám azzal fogadott, hogy el kell vinni valamit az Ő munkahelyére, és mivel egyedül vagyok számba jöhető férfi kolléga, engem kért meg, hogy segítsek. Mit mondjak, egyből ideges lettem,… Tovább »
Újabb sokk
A cím megint csak kissé hatásvadász (a fotóval egyetemben ;-)) , de tény, ma ismét markolássza a görcs a gyomromat. Történt ugyanis, hogy ma reggel a kollégám azzal fogadott, hogy el kell vinni valamit az Ő munkahelyére, és mivel egyedül vagyok számba jöhető férfi kolléga, engem kért meg, hogy segítsek. Mit mondjak, egyből ideges lettem,… Tovább »
No igen. A kérdésed jogos. Miért épp most kezdtem neki az írásának? Nos azért, mert noha korábban azt mondta, látni sem akar, vasárnap mégis jelentkezett. És ez felkavart. Nem is kicsit. Annyira, amennyire nem gondoltam volna, hogy fel tud még kavarni. Azt gondoltam, ennél már jobban túl vagyok Rajta. Azt gondoltam, sikerült továbblépnem. És sikerült… 
Félreértés ne essék, nem rinyálni akarok, vagy sajnáltatni magam. Csak egyszerűen elmondani az érzéseimet, gondolataimat. Kiírni magamból, ami bennem van. Hátha ez segít. Persze nem véletlen, hogy pont itt nyitottam a blogot, hiszen számos másik portál is kínál ilyen lehetőséget. Egyrészt – ki tudja? – talán egyszer majd Ő is erre téved, és elolvassa, így mégis… 
…elmondom hát mindenkinek. Hát, ezzel a Karinthytól vett idézettel indítom ezt a blogomat. Hatásvadász? Lehet. De nem véletlen a választás – több okból sem. A legfőbb oka pedig az, hogy az itt majdan megjelenő gondolatokat tényleg nem mondhatom el… leginkább annak a személynek, akihez/akiről szólnak. Márpedig muszáj kiírni magamból, mert már elviselhetetlenül nagy a feszültség bennem…. 