Nem mondhatom el...

Némi szünet után újra jelentkezem. Részben felpörgött az életem – ahogy írtam is –, egy-két változásnak nézek elébe, részben pedig össze kellett szednem a gondolataimat is, hogy leírjam ezt az etapot. Eddig elmeséltem egy halogatást, és egy elhallgatást, amiket megbántam. Most következzen az, amiről a legnehezebb beszélnem, amivel végül magamra is haragítottam Őt. Természetesen ezt is… Tovább »

A megbánásról eddig nem írtam, korábban csak megemlítettem. Arról sem beszéltem, hogy mi az, amivel megbántottam, illetve magamra haragítottam Őt. Az elkövetkezendő három írásban ezekre derül fény. Menjünk sorjában az eseményeken, ahogyan azok időrendben (nem közvetlenül) követték is egymást. Az első dolog, amit megbántam, az a költözés halogatása. Már az ismeretségünk elején felmerült, hogy költözzünk… Tovább »

A előző írásomban arról meséltem, hogy milyen érzelmek vannak most bennem. Ezt a vonalat folytatom még egy kicsit, kiemelve egyet, ami most is bennem van. Az alábbi idézet a minap “jött velem szembe”, és pont ide illik. “A szeretet engedi, hogy a másik LEGYEN. Óvatosan, törődve, vigyázva, de a szeretet csak azt akarja, hogy a másik… Tovább »

A tegnapi bejegyzésemben az emlékekről ejtettem néhány szót. Most jöjjenek a beígért érzelmek. Természetesen most a legerősebb érzelem a hiány. Hiányzik minden, ami Ő maga – fizikai és nem fizikai valójában. Hiányzik a csodás kék szeme. Hiányzik a hangja, a nevetése, és az, amikor néha énekelni hallottam. Hiányzik az illata. Hiányzik a “szottyos”. (Ne tessék rosszra… Tovább »

A tegnapi vallomástétel és egy hozzászólás kissé eltérített az eredeti gondolatmenetemtől. De ettől jó és tulajdonképpen kicsit életszerű is ez blogírás, spontán alakul a mondandóm. Szóval említettem, hogy számtalan emlék és érzés jött fel bennem a blogbejegyzés megírása közben. Tegnap délután aztán el is mentem az egyik kedvenc helyünkre. Arra a helyre, ahova velem jött el először,… Tovább »

A második blogbejegyzésben azt írtam, hogy nem akarok rinyálni. (Egy igazi férfi nem rinyál. 😉 ) De akkor is el kell mondanom, bármilyen nyavalygósan-szánalmasan hangozzék is, hiába történt bármi (s mert egyszer talán tényleg elolvassa, és megtudja): szeretem, mindig is szerettem, és életem végéig szeretni fogom. Csűrném-csavarhatnám még a mondandómat, mert amikor ezeket leírom, millió emlék és… Tovább »

A cím megint csak félig-meddig kölcsönzött. Gyűrűk ura után szabadon. És megint csak nem véletlen. Az Ő egyik kedvenc filmje. Előző írásomat azzal zártam, hogy a helyzet bonyolult, merthogy időközben belépett valaki más az életembe. Erről majd később. Most arról írnék, miért is áll e Nő mind fölött. Racionális magyarázat persze nincs rá. Ez olyan dolog,… Tovább »

A cím megint csak kissé hatásvadász (a fotóval egyetemben ;-)) , de tény, ma ismét markolássza a görcs a gyomromat. Történt ugyanis, hogy ma reggel a kollégám azzal fogadott, hogy el kell vinni valamit az Ő munkahelyére, és mivel egyedül vagyok számba jöhető férfi kolléga, engem kért meg, hogy segítsek. Mit mondjak, egyből ideges lettem,… Tovább »

No igen. A kérdésed jogos. Miért épp most kezdtem neki az írásának? Nos azért, mert noha korábban azt mondta, látni sem akar, vasárnap mégis jelentkezett. És ez felkavart. Nem is kicsit. Annyira, amennyire nem gondoltam volna, hogy fel tud még kavarni. Azt gondoltam, ennél már jobban túl vagyok Rajta. Azt gondoltam, sikerült továbblépnem. És sikerült… Tovább »

Félreértés ne essék, nem rinyálni akarok, vagy sajnáltatni magam. Csak egyszerűen elmondani az érzéseimet, gondolataimat. Kiírni magamból, ami bennem van. Hátha ez segít. Persze nem véletlen, hogy pont itt nyitottam a blogot, hiszen számos másik portál is kínál ilyen lehetőséget. Egyrészt – ki tudja? – talán egyszer majd Ő is erre téved, és elolvassa, így mégis… Tovább »