Némi szünet után újra jelentkezem.
Részben felpörgött az életem – ahogy írtam is –, egy-két változásnak nézek elébe, részben pedig össze kellett szednem a gondolataimat is, hogy leírjam ezt az etapot.
Eddig elmeséltem egy halogatást, és egy elhallgatást, amiket megbántam.
Most következzen az, amiről a legnehezebb beszélnem, amivel végül magamra is haragítottam Őt.
Természetesen ezt is megbántam. Megbántam, hogy a szakításunk után belevittem egy játékba, amivel végül is megbántottam, és megharagudott rám. Hozzáteszem, teljesen jogosan. Nem mentség a tettemre, de tény, hogy nem így akartam, nem így terveztem.
Történt ugyanis, hogy a szakításunk után nem sokkal körülnéztem pár társkeresőn, hogy vajon fent van-e. Fent volt. Ami persze sokkolt, annak ellenére, hogy számítottam rá. (Meg persze az is megfordult a fejemben, hogy esetleg már van is valaki a képben, azért a szakított.) Rossz volt látni, hogy ilyen röviddel a szakítás után már ismerkedik.
Álnéven, hamis adatlappal, netről levadászott fotóval regisztráltam a társkeresőbe, hiszen nekem akkor még eszemben sem volt ismerkedni, csak a kíváncsiságom hajtott. Kíváncsi voltam, mennyire komoly Nála a társkeresés. Írtam Neki, visszaírt, váltottunk párat a rendszer által előre legyártott üzenetekből, de mivel egyikőnknek sem volt előfizetése, nem jutottunk tovább.
Aztán – nem tudom honnan jött az ötlet – beregisztráltam még egyszer másik álnéven az egyik társkeresőre – mert többön is fent volt –, szintén hamis adatlappal és egy másik netről levadászott képpel. Igyekeztem olyan képet választani, és olyan adatlapot összeállítani, ami általában bejön a nőknek. Be is jött, mert elég sok nő megnézett, bejelölt, rám írt.
Ráírtam egy kedves mondattal, vagyis kettővel, aminek meg is lett az eredménye, elkezdtünk írogatni egymásnak. Aztán szép lassan egyre többet beszélgettünk. Idővel komoly dolgokról is, és úgy tűnt szimpatikusnak, sőt, vonzónak talál.
Hogy miért? Mert normálisan közeledtem felé, ellentétben a legtöbb pasival, akiknek a második kérdése már a szexről szól. Egy idő utána meg is kérdezte, hogy én miért nem akarom rögtön megdugni. Meglepett a kérdése, de az igazat mondtam, mert én nem vagyok ilyen. Annak idején, amikor korábban megismerkedtünk, akkor is ugyanígy közeledtem Hozzá.
És a vonzalom nem elsősorban külső volt, mert közben kiderült, hogy a kép hamis. Sokkal inkább belsőleg vonzódott hozzám, talán legfőképpen azért, mert nőként kezeltem. De hát hogy a fenébe is kezelhettem volna másképp?! Hisz mindig is úgy kezeltem, és hát még szerettem, szerelemes voltam.
Egy idő után egyfajta bizalmi viszony is kialakul, beszélt a közelmúltbeli szakításunkról (Rólunk), meg a folyamatban lévő ismerkedéseiről, randijairól. nem egyszer nekem panaszkodott, hogy milyen kiábrándító volt a randi, és, hogy általában milyenek a pasik.
Ilyenkor igyekeztem nyugtatni, és elmondani a véleményem, hátha segítek vele. És tényleg olyan dolgokat mondtam, amiket komolyan is gondolok, és nem akartam befolyásolni Őt. Na jó, egyetlen dologban igen, de abban sem erőszakosan, csak néhányszor utaltam rá, hogy adhatna még egy esélyt az exének, vagyis nekem. Nem akart, így nem is erőltettem.
És itt jön egy dolog, amin nagyon sokat gondolkodtam, mert sehogy se fér a fejembe.
Hogy nem jött rá, hogy én vagyok? Hisz nem volt rólam fent kép – ami volt, az nem saját, mint tudjuk. Úgy tűnt, hasonló dolgokat kedvel a fantom pasiban – nevezzük mostantól… mondjuk Zoltánnak –, mint bennem. A stílusomon nem változtattam, ugyanúgy beszéltem (írtam), mint a való életben, a kitalált életemen kívül magamat adtam.
Hogy nem eset le Neki?
És persze itt most nem arról van szó, hogy Rá akarnám tolni a felelősséget a történtek miatt, hogy Ő tehet róla, amiért nem jött rá, mert ha rájön, akkor nem úgy alakul a dolog, ahogyan alakult. Szó sincs erről.
Nyilván felmerül most benned a kérdés, hogy mi volt a célom ezzel az egésszel? Miért rángattam ebbe bele?
Hát, semmiképp sem azért, hogy bántsam Őt. Semmiképp sem azért, hogy odáig fajuljanak a dolgok, ahova végül is fajultak. Nem akartam semmi rosszat, csak tudni akartam, hogy hogy van, hogy alakul az élete, és persze tudni, van-e még esélyem Nála. Eredetileg csak pár napot akartam így a közelében lenni, aztán el akartam tűnni.
Már a fentiekben elmesélt sem csak a tervezett pár napig tartott, szóval ebből is látszik, hogy nem a tervek szerint alakult.
Hogy hogyan, hamarosan folytatom.
Kommentek