A második blogbejegyzésben azt írtam, hogy nem akarok rinyálni. (Egy igazi férfi nem rinyál. 😉 )
De akkor is el kell mondanom, bármilyen nyavalygósan-szánalmasan hangozzék is, hiába történt bármi (s mert egyszer talán tényleg elolvassa, és megtudja):
szeretem,
mindig is szerettem,
és életem végéig szeretni fogom.
Csűrném-csavarhatnám még a mondandómat, mert amikor ezeket leírom, millió emlék és érzés rohan meg, s köszönhetően élénk képzelőerőmnek, mint valami mozifilm peregnek le előttem.
A közös kirándulások, az esti összebújások a tévé előtt, a “szürke hétköznapok”, a hétvégi együtt főzések, a közös bevásárlások, a nézeteltérések, az SK készített ajándékok, és még sorolhatnám.
Szóval ragozhatnám még sokáig, de a lényeg a fentebb kiemelt három sorban benne van.
Még
Még keresi szemem arcod a tömegben,
Még hallja fülem hangod a sötétben.Még keresi karom “kiskiflid” esténként,
Még látja szemem mosolyod ábrándként.Még keresi kezem kezedet mellettem,
Még érzi elmém lényedet köröttem.Még keresi ujjam bőrödet éhesen,
Még ízleli ajkam csókod édesen.Még keresi eszem jövőnket közösön,
Még vágyja szívem szerelmed: örökkön.2014. február
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: