Újabb sokk

A cím megint csak kissé hatásvadász (a fotóval egyetemben ;-)) , de tény, ma ismét markolássza a görcs a gyomromat.

Történt ugyanis, hogy ma reggel a kollégám azzal fogadott, hogy el kell vinni valamit az Ő munkahelyére, és mivel egyedül vagyok számba jöhető férfi kolléga, engem kért meg, hogy segítsek.
Mit mondjak, egyből ideges lettem, és rögtön elkezdtem kattogni azon, hogy mi lesz, ha összefutunk. Több forgatókönyv is az eszembe jutott, de persze feleslegesen túráztattam magam, előre úgy sem lehet elképzelni, mi is fog történni valójában.
Természetesen eszembe jutott az a lehetőség, hogy szemtől szemben megmondom, hogy nem akarom visszaadni azt a bizonyos dolgot, amiről az előző blogbejegyzésben írtam. Meg persze az indokaimból is a leglényegesebbet.
A visszaadandó tárgy nem volt nálam, így az a verzió, hogy ott rögtön visszaadom Neki, szóba sem jöhetett.

Mondanom sem kell, olyan időpontban értünk oda, amikor maximális esélye volt a találkozásnak. Az egész odaúton kattogtam, és mire odaértünk, tényleg egy merő görcs volt a gyomrom. Így elég nagy esély volt akár még arra is, hogy szinte szóhoz sem jutok, ha szembetalálkozunk.

Döbbenetes, hogy milyen hatással van még mindig rám, már csak annak a gondolata, hogy egymás közelébe kerülünk. Ennek nyilván jócskán oka a most bennem lévő feszültség is, de azt hiszem, sokkal inkább az, hogy még mindig odavagyok Érte.
Erről eszembe jut a legelső találkozásunk, ami olyan élmény volt a számomra, amiben előtte még soha nem volt részem. Tudod, az a bizonyos villámcsapás.

De, hogy ne húzzam tovább a mondandómat, és az idegeidet 😉 , végül is úgy alakult, hogy nem találkoztunk.
A fejem és a szemem folyamatosan járt körbe, hogy valahol felbukkan-e, de nagy az épület, sokan voltak épp az aulában is meg a folyosókon is, nem láttam sehol. Ettől persze Ő még ott lehetett, láthatott is engem, de az is előfordulhat, hogy épp nem volt bent a munkahelyén.

Szóval a mai nap ismét bebizonyosodott, hogy nemhogy érzek valamit, nyugodtan kijelenthetem, még mindig totál szerelmes vagyok.
Ráadásul a helyzetet bonyolítja (súlyosbítja), hogy időközben – mivel azt gondoltam, hogy már túl vagyok Rajta – összejöttem valaki mással.

Egyre szebben alakul a történet, igaz?